Búcsúzom

Ég veled te szép békési táj, ég veled Te Köröstől átölelt város. Nemsokára el kell hagynom téged, a jelek mindennap egyre jobban figyelmezettnek erre. Sokszor lett volna lehetőségem, hogy máshol telepedjek le, de én hűséges maradtam ehhez a vidékhez ahova őseimet vezette az ezredévnyi történelem. Akármilyen munkát is adott a sors, akármerre kellett szolgálnom hazámat, korán keltem, de késő este ide tértem haza.

Huszonhárom éves korom óta szolgáltam ezt a várost, az áldott szüleimtől kapott, az általam szeretett békési emberekre jellemző tulajdonságokkal. Csak a saját szorgalmunkra, munkabírásunkra, tehetségünkre számíthatunk. Sajnos nagyvárosok, sikeresebb sorsú települések árnyékában mindig úgy éreztem elhanyagolnak bennünket, pedig ezen a tájon élő dolgos nép többet érdemelt volna. Életem legnagyobb céljának azt tűztem ki, hogy Békést mely István királyunk idején megyeszékhely volt és Mátyás idején a megye leggazdagabb mezővárosa, munkámmal újra várossá tegyem. Egy szegény származású, gyenge fizikumú de erős akaratú gyerek indult el erre a küzdelemre, hogy Békés virágzó, vonzó lakóhely legyen. Köszönöm mindazok támogatását, segítségét tudását kik velem együtt érezték mindennek a fontosságát. Sajnos már egyre kevesebben vagyunk az élők sorában és ha ezeket a szavakat hallják, már én is követem őket.

A békési égre tekintve: "Mert kell ott fenn egy ország, mely reám is vár".
Kórházak és szakrendelések hosszú sorát járom évek óta, vajon visszatérek-e? Felmerül benne a kérdés, mit hagyok örökül édes gyermekeimre, népes családomra. Itt élnek körülöttem és kevés kivétellel itt akarnak boldogulni és követni a példámat. Ha hűek lesznek ehhez a tájhoz, de ha távolba is veti őket a sors magukban hordozzák hosszú küzdelmes életem számtalan emlékét. Életem alkonyán csodálatos unokáimra és dédunokáimra vagyok a legbüszkébb. Legnagyobb unokám Attila sikeres orvos Angliában, Editke a városi postát vezeti, Ildikó az életpályámat folytatja egy minisztériumban, a többiek sikeresen végzik tanulmányaikat. Négy éve született a legkisebbik unokám, "ki szebb mint fenn az ég, mely csillagfényben ég".
Tizenhárom éve egyedül élek, az uraságnál megtanultam főzni, ezt a tudományomat most jól kamatoztatom. Ha elindulok a piacra vagy az orvosokhoz csak órák múlva térek haza mert annyi beszélgetőtárs akad utam során. Jó volt itt lenni köztetek drága békésiek...

"Én a sápadt ősz gyermeke,
Kengyelfutó gyerek vagyok.
Mögöttem nyár, előttem tél,
S tavasszal meghalok.
Rám lép a nyár győzedelmesen,
Kacagva, vígan, könnyedén,
Az én fiam volt ez is,
De sietett szegény."

Isten veletek!