Tisztelt ünnepelt!

Erre az elismerésre méltó személy Békésen született. Középiskolai tanulmányait Orosházán, a Kossuth Lajos Közoktatási Intézményben végezte. A debreceni egyetemen szerzett mezőgazdasági gépész üzemmérnöki diplomát, 1974-ben. 1964-től 2000-ig, nyugdíjba vonulásáig, 36 évig Békésen, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben dolgozott. Műszaki tanárként az 1970-es évek elején, az iskola akkor igazgatójától, megbízást kapott a felnőtt tagozat igazgató-helyettesi tisztségének betöltésére. A mezőgazdaságban ekkortájt látványos technológia átalakulás zajlott, ami indokolta a többféle tanfolyam megszervezését, a traktor- és kombájn-vezetői képzéstől, a növényvédő és méregraktár-kezelői és a különféle gépkezelői tanfolyamokig. A tanár úr nem sajnálva szabadidejét, folyamatosan képezte magát, hogy mindig a legkorszerűbb ismereteket adhassa át a jövő mezőgazdasági szakembereinek. Nyugdíjba vonulása után óraadóként továbbra is részt vett a mezőgazdasági szakképzésben.

Munkáját kiváló felkészültséggel és pedagógia érzékkel végezte, s nem csak szakmai tudás tekintetében adott diákjainak életre szóló útmutatót, hanem az emberség, becsületesség terén is. Számtalanszor volt osztályfőnök, s mindig jó kapcsolatot alakított ki diákjaival és azok szüleivel. Nagyon sok tanulót készített fel eredményesen különböző szakmai versenyekre. Tanítványait nagy szeretettel oktatta és nevelte a szakmára, éppúgy, mint a mindennapi feladatokban való tisztességes helytállásra. Lelkesedése az évtizedek alatt sem hanyatlott, ma is naprakész a tudása a szakma tekintetében.

Nagyon közvetlen, segítőkész pedagógus, akit kollégái tisztelnek és szeretnek, hiszen sokuknak segített a pályájuk elején a munkakezdésben, a munkahelyi beilleszkedésben. Pedagógusi tevékenységén túl, mindig szívesen vállalt városunkban közérdeket szolgáló feladatokat is. A Békés-tarhosi Baráti Kör alapító tagja, hosszú ideig látott el titkári feladatokat, és jelenleg a Zenebarátok Köre számvizsgáló bizottságának tagja. Törekvései közé tartozik, hogy a Zenepavilon ismét helyszínül szolgáljon a zenei rendezvényeknek. Ez a törekvés a közeljövőben megvalósulni látszik.

A kitüntetett megalapítása óta tagja a Békési Városvédő és Szépítő Egyesületnek. Kezdeményezte a II. világháborúban elesett békési áldozatok neveinek összegyűjtését, azok megörökítését a háborús emlékművön.
Közvetlen, barátságos ember, akit szinte minden békési ember ismer. Közismert nagy műveltsége, olvasottsága csakúgy, mint a városhoz való kötődése. Tiszteletre méltó a paraszti múlthoz, a földhöz, a gazdálkodáshoz való hűsége. A Nefelejcs Egyesület tevékenysége iránt a kezdetektől fogva érdeklődik és figyelemmel kíséri. Városunk kulturális életének cselekvő támogatásáért önzetlenül végzett értékteremtő tevékenységéért az egyesület Varga Sándort Nefelejcs-díjban részesíti.

Békés, 2016. IV. 09.

Kedves Sándor!

A tanári pálya, amit választottál, az egyik legfelelősségteljesebb. Azt vállaltad, hogy a természet nyers gyémántjait, a diákokat szeretettel csiszold a jövő értékes embereivé. A jó tanár nem csak tanít és számon kér, hanem példaadó értékű viselkedésével nevel. A nevelés a diák erkölcsi fejlődésére nézve talán fontosabb. Az ismereteket meg lehet tanítani, részben a könyvből is megtanulható, talán még az internetről is lehet felszedni értékes morzsákat. De sem a könyvből, sem az internetről nem lehet tanulni emberséget. Nevelni, emberségre, egymás kölcsönös megbecsülésére, a hibák beismerésére, és elhitetni a gyerekekkel, hogy bármennyire is különbözőek egymástól, mégis mind egyformán értékesek. Erre csak az a tanár képes, akinek viselkedése példaadó értékű. Ez a nevelés ábécéje. A tanár legfontosabb munkaeszköze az egyénisége. Erkölcstant lehet tanítani, de erkölcsös viselkedésre csak nevelni lehet, és te Sándor, nem csak tanítottál, hanem neveltél is. Non scholae, sed vitae discimus, avagy Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, tartja a jól ismert közmondás. Ez azt jelenti, hogy az iskola képes megtanítani a régi és az új ismeretek átadását, de nem az iskolában megszerzett jó osztályzatok a legfontosabbak. Nem az anyagi érvényesülés a legfontosabb az életben, hanem a boldogulás. Boldognak lenni. Vörösmarty erről így ír:
„Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? Hír? Gyönyör? Legyen, bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.”

Ennek a boldogág felé vezető útnak a kijelölését a diák csak akkor fogadja el, ha a tanárja hiteles. Tanári pályán hosszú évtizedekig diákjaidnak ezt az értéket adtad át és valószínű, hogy nem az egykönnyen megjegyezhető matematikai és fizikai képletek varázsolták el a diákjaidat az órán, hanem sokkal inkább az egyéni, órán kívül előadott élményeid, mert a diáknak erre van szüksége, hogy kikapcsolódjon, hogy nevessen, hogy okuljon is belőle. A diákjaid nem mondhatják el rólad, amit Karinthy mondott el kissé humorosan tanárairól és az iskoláról: „Nem értünk rá tanulni, mert mindig tanítottak”.

Te nem csak tanítottál, hanem neveltél is. A diákjaidnak megadtad a nekik járó tiszteletet, tőlük megkaptad az elismerést és a neked kijáró tiszteletet és megvalósítottad azt a régi római elvet, Maxima reverentia puero avagy Tisztelni a gyermeket, mert ők a jövőnk.

A Békési Városvédő és Szépítő Egyesületnek egyik legmegbecsültebb tagja vagy, sokat teszel és tettél most is a városért, az önkormányzati ünnepségeken és más ünnepségeken a jelenléteddel szavak nélkül fejezed ki nemzeti elkötelezettséged és lokálpatriotizmusod. S ha kell, nem csak szavakkal. Mint legutóbb tetted, az I. világháborús emlékműnél elmondott beszédeddel, mely tulajdonképpen irodalmi értékű volt. Nem csak a diákjaidat, minket is elvarázsol kedves szerény egyéniséged.

Kedves Sándor, a Jóisten még sokáig tartson meg!

Békés, 2016. IV. 09.
Dr. Csiby Miklós