Tájház
Durkó u. 8.
 
Napjainkban kevés olyan népi jellegű épület található Békésen, amely eredeti formájában látható, azonban a Durkó utcában rögtön három is található egymás mellett. Az első ilyen népi lakóház a Durkó utca 6. szám alatt található. Az épületet 1864-ben Frankel István építőmester és a tulajdonos Balogh Gábor építette a rokonság segítségével. Az épület homlokzati megjelenése helyi egyedi védelem alatt áll.

Az épület szomszédságában a Durkó u. 8. szám alatt található a Békési Tájház. Az épület érdekessége, hogy az első olyan népi műemlék a városban, amelynek szakembergárda bevonásával valósult meg eredeti helyreállítása, helyszíni in situ megőrzése 1979-ben. A település célja az volt, hogy az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség bevonásával a meglévő lakóépületet eredeti formájában hozzák helyre, hogy abból a látogató közönség számára tájházat alakítsanak ki. A tájház az 1976-os műemlékjegyzék és az 1981-es Sisa Béla féle felmérés szerint városképi jelentőségű épület.

A házat 1866-ban a Csapó család építette, az ahhoz tartozó telek már a XIX. század elejétől a család tulajdonában állott. A telken lévő házukat Csapó István bontotta el Gergely fiának kiházasítása után, s ekkor kezdtek egy új, vagyis a jelenlegi ház építésébe. A házat Gergely fia Ferenc örökölte, mely egészen 1962-ig a Csapó család tulajdonában állott. Az épületet 1976-ban került önkormányzati tulajdonba.

A házat és a melléképületeket vályogból építették. Elrendezése hagyományos szoba-konyha-szoba. Az épület helyiségei a konyhát kivéve mázasak voltak, a gazdaasszony feladata volt a földet újramázolni, szükség szerint. Fűtése kemencével történt, a konyha eredetileg szabadkéményes volt, az 1979-es munkálatok során ezt visszaállították.
Érdekességként említjük meg, hogy az épületnek van egy, a református családokra jellemző vonása. A főépület kéményének kör alakú a szellőzőnyílása. A szomszédos, harmadik népi jellegű lakóházat (Durkó u. 10.) katolikus család építhette, lakhatta, mivel azon kereszt alakú a kémény szellőzőnyílása.

Az udvar két részre osztott. A felső udvarban található egy hatalmas hombár, amelyben a szemes takarmányt tárolták, a közelében pedig gémes kút. Az alsó udvarban található a góré, amelyet csöves kukorica tárolására használtak, valamint az istálló és a kocsiszín, felette pedig a gádor, amelyen keresztül a széna a padlásra került.

Az épületet helyreállításánál arra törekedtek, hogy minél hűebben adják vissza az eredeti vonalakat. A munkálatok 1979-re fejeződtek be, azóta tájházként funkcionál. A műemléket a Békés Városi Jantyik Mátyás Múzeum az épület népi jellegéhez igazodva használja, mint látogatható kiállítóhelyet. A szobákat XIX. századi korhű bútorokkal, használati tárgyakkal rendezték be, ezáltal kapunk betekintést a lakók mindennapjaiba és a korba, amelyben éltek.
 
 
Forrás:
Békés város néprajza. Szerk. Dankó Imre. Békés Város Tanácsa.1983.
Békési Újság II. évf. (1994) 18. sz.
Mezősi József: Egy békési lakóház tüzelőberendezéseinek helyreállítása. In:
Műemlékvédelem. 1980. XXIV. évf. 2. sz.
Sisa Béla: Békés megye műemlékei 1. Békéscsaba, 1981.