Tisztelt Gyászoló Család!

Méltatlanul rövid percek a búcsúzásra. Nehéz szavakat találni a veszteség felett érzett szomorúságra.
Egy teljes életet élt kiváló személyiségtől búcsúzunk.

Életpályámon öt évtizeden át élhettem Vámos László erőterében beosztottként, barátként, küzdőtársként. Nem láthatjuk többé szálafa alakját, mindig elegáns megjelenését, a mindenki felé érdeklődéssel és empátiával forduló embert.

Eszménye volt a nemzet szolgálata. Szívesen minősítette az arra érdemeseket: "az jó magyar ember". Ő is az volt, teljességgel élte meg magyarságát. Mindig felelős posztokon állva megvalósította a nemzetben gondolkodást, Feladatait szolgálatként végezte, a nemes célokért alázattal munkálkodott. A 60-as években megszervezte a megye mezőgazdasági szakképzési hálózatát, Gyomán a semmiből hozott létre szakképző iskolát, azt évekig igazgatta. Az évtized fordulóján Békésen találjuk a város vezetésének második posztján. Ott van a várossá válás időszakában, ott van az első zenei napok létrehozásánál. Aztán elviszik Békésről. Reá bízzák a megye kulturális életének irányítását. Életpályájának egyik legtermékenyebb évei következnek. A közoktatásban jelentős minőségi változásokat generál. A kulturális, a művészeti élet pezsgésnek indul. Létrejön a csabai főiskola. Egyéniségének kivételes adottságai tekintélyt adnak számára. Szót ért a kétkezi munkással éppúgy, mint akadémiai tudóssal. Miniszterek és fő emberek egyenrangú partnere, ügyek intézésében a megye érdekében. Céljaiért tudott szívósan érvelni, okos, kompromisszumokat kötni. Békés városa is nagyon sokat köszönhet neki. Sikeres életpályát zárt le a nyugdíjba vonulásával.

Nyugalomba mégsem vonult. Azonnal rátaláltak a számára kedves feladatok. A Békési Városvédő és Szépítő Egyesület elnökévé választotta, és a 90-es években magas rangra emelte az egyesület, addig is sikeres munkáját. A város érdekében folyamatosan kezdeményezett, javaslatokat tett, színvonalas szellemi tevékenysége aktivizálta a lakóhely tenni akaró, hozzáértő polgárait.

Elemében igazán akkor volt, amikor a Honfoglalás 1100. éves évfordulóját ünnepeltük és arra készültünk. Megannyi nagyszerű dolgok születtek akkor, fáradhatatlan irányító munkájának nyomán. Szívügye volt a határon túli magyarság sorsa. Minden ez irányú szándéknak aktív segítője volt. Tizenöt éven át működött a Határon Túli Magyar Nyelvet Tanító Tanárok számára a Szép magyar beszéd anyanyelvi továbbképző kurzus, olvasótábor. Az itt megfordult több mint 200 erdélyi, felvidéki, délvidéki pedagógus feledhetetlen életérzéssel, magyarságukban megerősödött lélekkel tért haza, szakmailag pedig gazdagabban. Az Ő kiemelkedő érdeme volt mindez és igazi boldogsággal töltötte el a feladat.

Együtt lett Békés Város Díszpolgára Gulyás György karnaggyal és Dr. Sós Sándorral - akinek temetésére készülünk. Különös párhuzam az Ő sorsuk. A Békés-Tarhosi Énekiskola utóélete is fontos volt számára, annak értékrendjét mérvadónak tartotta mindig. Évtizedeken át sokat tett azért, hogy újra éledjen bármi formában és módon. Biztosíték volt erre a Megújuló Tarhosért Alapítvány, mely kuratóriumának 25 éven át elnöke volt. Sok százezer forinttal gazdálkodva támogatta a Tarhos ügyéért fáradozó, egykori Tarhosi diákok Baráti Körét, a zenei napok rendezését. Segítette a generációváltást, a Békés-Tarhos Zenebarátok Köre megalakulását, amellyel Békésiek kezébe is került a jövő alakítása.

• Tarhos újra éled.
• Tarhos Magyar Örökség lett.
• Tarhos bekerült a Magyar Értéktárba.

Mára gazdája lett, jó gazdája annak, ami egykor a Tarhosi Énekiskola volt. A Gemma Céges Csoport érdeme ez. Építkezést látunk, felújítások folynak, elkészült egy 80 fős Diákszállás és várja a zenei táborokat. A kórustalálkozó ismét a Zenepavilonban lesz.

Mindezt megélhette Vámos László, Laci bácsi.
A sors elégtételének vegyük.
Álltam többször betegágya mellett. Jó hírekkel erősítettem lelkét. A szeme mosolygott...
Így maradjon meg bennünk emléke. Vannak és lesznek akik-e művet tovább éltetik. Békében nyugodhat.

Idézem Reményik Sándort: "A holtam után ne keressetek! Leszek sehol,. és mindenütt ott leszek."

Nyugodjon békében!

Békés, 2016. VI. 17.
Varga Sándor