1980 július 29-én, a békési Gimnázium tanulójaként, megérkeztünk az NDK-ból, a csereüdülésből, a keleti pályaudvarra, hogy elinduljunk a békéscsabai vonattal hazafelé. Két hete voltunk úton, és akkor még a kommunikációs lehetőségek gyakorlatilag nem léteztek a vezetékes telefonon kívül, így semmit nem tudtunk az otthonról. Egyszer csak megláttunk a földön egy összetaposott Népszabadság címlapot, és rajta egy fényképet, amin a békési gépgyár talpig vízben.